Régészeti feltárásunk a Hernád völgyében

Augusztus elején vágtunk bele az M30-as autópálya nyomvonal próbafeltárási munkáiba. A kutatott zóna 4 településen elhelyezkedő 16 lelőhelyének felében tártunk fel régészeti korú hagyatékot.

A munka sajátos földrajzi környezetben zajlik. A helyszín a Hernád folyó korábbi medrének völgye és annak vízgyűjtő területe. A folyó által gyakorta áthalmozódott üledék megvédte az őskori telepmaradványokat. Ezen túl a völgy É-D-irányú összekötő szerepe miatt rendkívül magas a beazonosított korszakok száma: avarok, római kori barbárok, vandálok, kvádok, kelta, késő bronzkor és neolitikum több fázisából is kerültek elő régészeti jelenségek. „Feltűnően sok temető/temetkezés került elő, bronzkori temetkezések keverednek kelta sírokkal, valószínűleg a közelben fellelt bronz- és vaskori földvár temetőjét kutattuk meg. Előkerültek a késő bronzkor korai időszakára jellemző csontvázas sírok, de az időszak későbbi fázisára jellemző urnasírokat is feltártunk.” – foglalta össze Fűköh Dániel ásatásvezető az eddigi eredményeket.

Geológiai szempontból is érdekes képződményen folyik a kutatás: a Hernád folyó és a Bársonyos-patak egykori völgyében pannon agyagba vájt mederre került rá a Hernád kavicsos hordaléka, majd erre rakódott egy viszonylag vékony termőréteg. A csekély művelésre alkalmas terület okán egyrészt sok korszak keveredik itt egymással, melyek élesen nem válnak el egymástól. További érdekesség a terület szokatlan, fordított stratigráfiája: ahogy a Hernád folyamatosan vájta a völgyét, keletre vándorolt és egyre mélyebbre került, az emberek így mindig közelebb kényszerültek költözni az életadó folyó partjához. Ezáltal a fiatalabb településrétegek a korábbiakhoz képest egyszersmind mélyebbre kerültek.

Október végén 1200 éves, teljes épségében megmaradt kőkemencére bukkantunk Hidasnémeti mellett. Az avar korszak második feléből egy felmenő falú, oszlopszerkezetes ház maradványait azonosította Fűköh Dániel ásatásvezető. E ház sarkába épült a 8-9. században az a kőkemence, mely kibontás előtt furcsa kőrakásnak nézett ki. A kemence lelet itt igen ritka, ez ráadásul teljes épségében megmaradt.

A kemencében nincsen kötőanyag, a kövek súlya tartja. Bontás közben megfigyelhető volt egy sárga agyagból készített tömítés a kövek között, ezt azonban a már megépített kemence külső felületére kenték. Alulról felfelé egyre kisebb elemekből lett rakva. A száját két nagy kőtömbből képezték ki, belsejében erősen átégett, tapasztott sütőfelület vehető ki.

 

Obszidián kőpengék, magkő, szilánkok kerültek elő a területen. « A kőpengéket sok célra használták, az érdekességük az, hogy ez mind egy objektumból került elő, ezért valószínű, hogy egy műhely részletét tártuk fel. » – mondta Fűköh Dániel ásatásvezető. Koruk páratlan kőeszköz alapanyagát, obszidiánt bányásztak a mai Magyarország ÉK-i területén a bükki kultúra emberei. Valódi ipartelepeket hoztak itt létre e ritka, értékes nyersanyagra. Az ország e részét az újkőkor második felében (Kr. e. 6 – Kr. e. 5. évezred) a földműves bükki kultúra uralta. Barlangokban, folyómedrek mellett, ritkábban magasabb területeken voltak településeik. Fő tevékenységük az obszidián bányászat és kereskedelem volt. Európa középső részében az ő kereskedőik terítették az obszidiánt feldolgozott (késpenge), vagy félkész (magkő) formában. Az értékes obszidián mellett edényeiket is exportálták. Nyugat felé a mai Budapest-Miskolc útvonalon haladt az obszidiánút, déli irányban a mai Szolnokon át haladtak a kereskedők. Emellett földműveléssel és hegyi pásztorkodással is foglalkoztak és az akkori Közép-Európa legfejlettebb kerámiája volt az övék. Vékony falú, színes, finom díszítésű edényeket készítettek.

Comments are closed