Pilis

SZARMATA ROMOKRA ÉPÜLT ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉS PILISEN

 

 

Régészeink az M0-M4 autópálya Cegléd-Pilis szakaszán 2017 február-márciusában a zord időjárási körülményekkel küszködve megelőző régészeti feltárást végeztek, melynek során egy szarmata telep és egy 12. századi település maradványait tárták fel.

 

Mivel az Árpád-kori és a szarmata objektumok nem különültek el egymástól, ezért kutatóink valószínűsítik, hogy a 12. századi település a korábbi, feltehetően 4. századi telepet elpusztította, annak romjaira épült. Erre utalnak az Árpád-kori objektumokból előkerült szarmata tárgyak, római érme és üvegpasztából készült orsógombok is.

 

A döngölt padlós, ágasfás, szelemenes tetőszerkezetű házak egy részét az északi oldalhoz kívülről csatlakozó, kupolás szerkezetű kemencével, más részüket pedig az északi vagy a déli saroknál, a belső térbe helyezett, négyzet alakú fűtőberendezéssel építették. A régészeti kutatás központjában kerek árok köré csoportosuló, kisméretű kemencékkel felszerelt műhelyek állnak. Előkerült egy mély gödör, melynek északi és déli oldalába kemencéket vájtak. Ez a vájt kemence egy harmadik típust képvisel az épületeken belüli, szögletes és az árkok mellé épített kerek kupolás, épített típusok mellett.

 

Az Árpád-korra jellemző szögletesen záródó karámárkok, félig földbemélyített, négyzet alakú, belső kemencés lakóépületek és szabadtéri kemencék, tüzelőhelyek mellett egy-két szokatlanabb épülettípust is sikerült föltárnunk. A gazdag kerámia leletanyagban a jellegzetes aprókavicsos soványítású, osztott peremű, gyakran fedőhornyos fazekak mellett több típusba tartozó cserépbogrács töredéket is találtunk, melyek között belsőfüles is előfordul. A túlnyomóan kézzel formált, gyenge minőségű, samottal soványított szarmata házi kerámiák között akad ujjbenyomkodással vagy keresztirányú bevagdosással díszített peremű is.

A kevésbé gazdag régészeti leletek érméi kivétel nélkül épületekből kerültek elő.  Ezek közül figyelemre méltó egy ház padlójába taposott több, III. Béla korabeli, kufikus jelekkel ellátott, arab feliratos bronzérme. Egy másik házból III. Béla tálka alakú rézpénze került elő, melynek egyik oldalán Mária látható Jézussal, a másik oldalán a király és a királyné trónuson ülő alakja. A fémleletek között a vasszögek és egy sarkantyútöredék mellett kiemelkedik egy ezüst pecsétgyűrű stilizált növényi minta vésettel, két olló töredéke, illetve egy fúróhegy. Az egyik árokból egy ezüstből készített, gömbfejű szarmata tű, egy házból pedig egy átfúrt római kori bronzérme került elő.

 

Az erősen töredékes állapotú őrlőkövek között érdekes módon sok különböző kőzettípus fordul elő a szürke vulkáni tufától a balatonfelvidéki vörös homokkőig. Egy leégett házban szokatlanul sok kerámiát és állatcsontot találtak a kutatók. A lerostálás eredménye sok apró fémlelet, ezüst pecsétgyűrű, átfúrt római bronz érme lett. A rostált anyagban a település lakóinak táplálkozására utaló maradványokat, elsősorban jelentős mennyiségű madárcsontot, kisemlősök, főként rágcsálók nagy fajgazdagságú maradványait és halcsontokat, köztük egy fiatal csuka állcsontját találták meg.

 

Az objektumokból előkerült kagylóhéjak érdekessége, hogy a vizsgált példányok a régészeti lelőhelyeken ritkább Tompa folyamkagyló (Unio Crassus) fajhoz tartoznak, mely a gyorsabb sodrású, tiszta vizű, homokos medrű patakokat, folyamokat kedveli. Ez és a halcsontok arra utalnak, hogy a település lakói a közelben lévő Nádas nevű vizes területen halásztak egykoron.

Comments are closed