Múltidéző selyem – a honfoglalók is több forrásból szerezhették be a nemes anyagot

Jelentős mennyiségű honfoglalás kori textilanyagot sikerült megmenteni Derecske közelében. A Nagymező-dűlő lelőhelyen 2016-ban három honfoglalás kori sírt tártak fel régészeink, az egyik női temetkezésből pedig egy újabb, eddig ritkán látott szövésű selyemlelet került elő, a fém- és textil-lelettöredékben gazdag sírból, mely még nagyobb betekintést ad a korszak sajátosságaiba.

A honfoglalás kori hagyaték régészeti kutatásában egyre nagyobb szerepet kaptak a szervesanyag-maradványok az utóbbi évtizedben. A ritka lelet ugyan igen töredékes, mégis hatalmas segítséget nyújt a korszak megismerésében. Ezek között a legjelentősebbek azok a textiltöredékek, melyeket a 10. századi hagyatékban azonosítottak, az egyik ilyen például egy sűrűbb szövésű, jobb minőségű maradvány, a másik pedig egy gyengébb lenvászon. A különböző feltárásoknak köszönhetően folyamatosan bővül továbbá a magyarokkal kapcsolatos selyemleletek száma is, sőt az eddig talált maradványoknak köszönhetően több, a korszakra jellemző kötéstípust is megismertek a kutatók.

Igazi ritkaságnak számító selyem maradványok is előkerültek

A korábban talált selyemtöredékek általánosan elterjedt változata az úgynevezett samit volt, szinte kivétel nélkül csak ezeket azonosították a régészek. 2016-ban, a négy évvel korábbi tarpai megfigyelés után, szintén Kelet-Magyarországon, Derecske közelében egy újabb, úgynevezett taqueté szövésű selyemlelet került elő. Az itt talált anyag rámutatott arra, hogy ez a selyemtípus nem számít egyedinek a 10. századi hagyatékban, azonban a nagy jelentőségét az adja, hogy a korszak nagyszámú nyugat- és észak-európai selyem maradványai között eddig még nem közöltek ilyet, és Bizánc területén is ritkaságnak mondható. A talált leletek továbbá annak a lehetőségét is felvetik, hogy a honfoglalók az eddig azonosított nyugat-európai mellett, más selyemforrásokkal is rendelkezhettek egykor, talán a keleti kapcsolataiknak köszönhetően.

Ékszerek és a ruházat maradványai három honfoglaláskori sírból*

A Derecske térségében feltárt területen 2016 szeptemberében egy nagy kiterjedésű, több korszakot érintő lelőhelyet tártak fel régészeink a debreceni Déri Múzeummal együttműködve. Három honfoglalás kori sír került elő, melyekben a korszakra jellemző ékszerek és a ruházat maradványai bújtak meg. Többek között ezüst alapú öntött gömbsorcsüngős fülbevaló, aranyozott, kerek és rombusz alakú ruhaveretek, lábbeli veretek, négyzetes övveretek és réz alapú ötvözetből készült sodrott huzalperec, valamint füles gombok. A fémleletekben gazdag 10. századi női sírból jelentős textilanyagot sikerült megmenteni, összesen 16 töredéket. Néhány bőrmaradvány is fennmaradt az ezüst veretekhez korrodálva, fémsókkal átitatott állapotban.

A derecskei sír leletei között mind állati-, mind növényi eredetű szálas anyagokból készült textíliák is megtalálhatóak. Ez utóbbi vásznak a korábban találtakhoz hasonlóan valószínűleg lenből készültek. A legtöbb maradvány, a felsőruházaton, a kaftánon elhelyezett nagyméretű ezüstkorongok miatt maradtak meg, amik megvédték a textíliákat. A szakszerű restaurálásnak köszönhetően többségüket le tudták választani a fémről, melyeket így meg is mentettek az utókornak. A lemezes korongok elsőre hajfonatdíszeknek tűntek, azonban felsőruházati maradványok lapultak meg rajtuk, így a restaurálásnak köszönhetően kiderült azok a korszakra vonatkozó öltözködésben betöltött szerepük. 

Szerencsére a korongok lényegében konzerválták a selyem maradványokat, amik között úgynevezett vetülékkompozit kötések mindkét fajtája feltűnt, többek között a honfoglalás kori sávolykötés, azaz samit, illetve a kuriózumnak számító korábban is említett taqueté, ami vászonkötés volt. Érdekességük, hogy mindkét textiltípus húzózsinóros szövőszéken készült, melyek feltehetően a Kr. u. 3. században terjedtek el a Római Birodalom területén, és legfőképpen ezeket alkalmazták a bizánci műhelyekben is.

A korszakban ritka, kék és vörös szöveteket is találtak

A 2016-ban feltárt maradványok egyikén megfigyelhető az egykori apró minta kis részlete, ami a honfoglalás kori leletekben igen ritka. Továbbá rendkívülinek mondható, hogy két színt is sikerült azonosítani a talált szöveteken, a kéket és a vöröset. Feltehetően ezek voltak a legkedveltebb színek a korszakban, de az eddig talált csekély mennyiségű maradványok, valamint a természetes színezőanyag lebomlása miatt ezek megfigyelésére csak igen ritkán van lehetőségük a szakembereknek.

A korszakban ritka, kék és vörös szöveteket is találtak

A 2016-ban feltárt maradványok egyikén megfigyelhető az egykori apró minta kis részlete, ami a honfoglalás kori leletekben igen ritka. Továbbá rendkívülinek mondható, hogy két színt is sikerült azonosítani a talált szöveteken, a kéket és a vöröset. Feltehetően ezek voltak a legkedveltebb színek a korszakban, de az eddig talált csekély mennyiségű maradványok, valamint a természetes színezőanyag lebomlása miatt ezek megfigyelésére csak igen ritkán van lehetőségük a szakembereknek.

A talált selyem maradványok arra utalnak, hogy ezek a szövetanyagok az alsóruházatnál is szerepet kaptak: vagy csak a ruha széleit szegték vele, vagy pedig a teljes alsóruházat selyemből készült. Hasonló megállapítás született a korszak felsőruházatának vizsgálata alapján is.

A sírban találtak egy mindössze néhány milliméter nagyságú textil maradványt az egyik lábbelin, amivel a cipők selyemmel való borítottsága figyelhető meg.

Régészetileg ma már egyértelműen kimutatható, hogy a Kárpát-medencébe beköltöző etelközi magyarság keleti kapcsolata nem szakadt meg a 895-ös honfoglalást követően sem, így a kelet-európai behatást sem lehet figyelmen kívül hagyni, ami meg is mutatkozott a Derecske közelében található sírok feltárását követően.

Forrás: Magyar Régészet – Online Magazin (Újabb adatok a 10. századi textilleletek kutatásához – Honfoglalás kori temető Derecske-Nagymező-dűlő lelőhelyről) Berta Norbert – Harangi Flórián – E. Nagy Katalin – Türk Attila