Monor-Berek

A Monor-Berek lelőhelyen végzett megelőző régészeti feltárás során a bronzkor korai és kései fázisából kerültek elő leletek, illetve III. és IV. századi szarmata telepjelenségeket, és egy szarmata kori temetőrészletet azonosítottunk.

A temetőrészlettől Ny-DNy-ra előbb egy árokrendszer, majd egy, leginkább gödrökből álló teleprészlet található. A telep főként tároló és szemetesgödrökből, illetve kemencéből állt. Több gödörnél és néhány árokrészletnél is meg lehetett figyelni a tapasztás részleges nyomait. A területen egy egy geológiai érdekesség is feltűnt, bizonyos mélységben (60-80 cm) tapasztás szerű leülepedés figyelhető meg. Valószínűleg még iszapos üledék vagy folyós agyag kerül egy zárványba, majd az idők folyamán megkeményedik, összetömörödik és tapasztásszerű/járórétegszerű jelenségként tűnik elő. Több őskori lakóépület került elő a szelvény középső részén. A településen egy nagyon sűrű gödörhálózat és összetett árokrendszer található, ennek magja a feltárási terület középső és É-i részén helyezkedett el. A gödrökből a tipikus szarmata kerámia mellett, felfényezett, sötétszürke, illetve vörös színű kerámia is előkerült. Több fémlelet és néhány érem is előkerült, melyek a kormeghatározást segítik. A temetőrészlet teljes bizonysággal folytatódik a földút alatt és feltételezhetően, az ásatás területén túl, É-i irányban haladva. A műúthoz közeledve (DNY-i szakasz), a homokos, kissé emelkedő szakaszon, 3 bronzkori, zsugorított, csontvázas sír került elő S503, O434: ÉNy-DK-i tájolású, csontvázas, zsugorított, arccal K-i irányba tekint (bronzkor, urnamező). S532, O453: K-Ny-i irányban tájolt, csontvázas, zsugorított, arccal É-i irányba tekint, bal lábánál durva fazék, benne cilindrikus nyakú, ansa lunatás kis korsó (bronzkor). S535, O 454: K-Ny-i irányban tájolt, arccal É-i irányban tekint, csontvázas, zsugorított, fejénél rákospalotai korsóval (bronzkor). Ezen a szakaszon is nagyrészt árkok és gödrök kerültek elő, leletanyaguk alapján szarmata koriak.

A gazdag melléklettel ellátott, nyújtott vázas, 3-4. századi szarmata sírok közelében előkerült három más típusú objektum, melyeket a sírba helyezett tárgyak és a temetkezési rítus alapján a késő bronzkor elejéről származtatunk.

A sírokba helyezett gömbös testű, hosszú, cilindrikus nyakkal ellátott, fényezett felületű, felhúzott szalagfüllel ellátott, kisméretű korsók a korai vagy klasszikus halomsíros kultúrához köthetőek.

A nyugat-keleti tájolású csontvázak az őskorra jellemzően oldalra fektetve, zsugorított helyzetben kerültek a sírjukba. Az őskori hozzátartozók melléletként a halott fejénél illetve deréktájon edényeket, egyik esetben nagyméretű őrlőkövet helyeztek el. A nagyméretű, ovális alakú követ nem gabona őrlésére, hanem vörös festékanyag porításához használták. Erre a kiemelés során, a kő homorú oldalán észlelt vastag, vörös bevonatból következtetünk.

A vörös festék használata nem ismeretlen a bronzkorban. Több feltáráson kerültek elő fehér és vörös festéssel ellátott házfal-tapasztás darabok, de elképzelhető, hogy textil, vagy test festéséhez is alkalmazták. A régészeti leletek illetve a róluk vett anyagminták elemzése folyamatban van, így többet is megtudhatunk a vörös festékről és lehetséges felhasználásáról.

 

Comments are closed