Mivel vonták be a honfoglalás kori szablyák markolatát?
A Jász Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem összefogásának köszönhetően az utóbbi években jelentősen megnőtt a honfoglalás kori régészeti lelőhelyek száma a Jászságban. Míg 2016-ban csupán 15 helyszínt ismertünk, addig a helyi régészek irányítása mellett dolgozó fémkeresős önkéntesek bevonásával ma már 49 lelőhelyről van adatunk. A megbolygatott temetők megmentésébe, feltárásába, restaurálásába az elmúlt 3 évben a Salisbury Kft. is bekapcsolódott.
2021 nyarán a munka szenzációs eredménnyel folytatódott: Jászjákóhalma határában egy olyan 10. századi szablya került elő, ahol a gondos restaurálásnak köszönhetően a markolaton szervesanyag borítás nyomait sikerült felfedezni. Restaurátoraink, a markolat fa borításának mikroszkóp alatt, rétegről-rétegre történő, aprólékos mechanikus tisztításakor fedezték fel a kiemelkedő jelentőségű szerves maradványt. A restaurálás és konzerválás során kollégáink mindvégig arra törekedtek, hogy a tárgy által hordozott maximális információ megőrizhető legyen. A szablya restaurálása során a legnehezebb feladatot a szerves maradvány megőrzése jelentette a vas állapotának stabilizálása, konzerválása mellett.
Az előzetes vizsgálatok arra mutattak, hogy talán itt is egy állati bőr bevonat lehetett. Eddig összesen három hasonló lelet volt ismert, melyeken az 1930-as évek óta, a leghíresebb és legjobb állapotban fennmaradt 10. századi fegyver, a bécsi szablya vizsgálatai nyomán a kutatás hagyományosan rájabőr bevonatot rekonstruált. Ezeket azonban egy kivételével nem vizsgálta korábban biológus szakember. Így a jászjákóhalmi bőrlelet meghatározásába a bécsi Naturhistoriche Museum, halbiológusát is bevonták kollégáink.
Ebben az esetben pontosan sikerült meghatározni, hogy a szerves maradvány nem rája, hanem vágótok bőre, annak is a gerince és a középvonala közötti részéről szárzmazik. Ez a halfajta a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi tengerben, valamint az oda ömlő folyók vízrendszerében fordul elő. A folyamszabályozások előtt Magyarországon, a Tiszában is fellelhető volt. A vizsgált korszakban virágzott a halak és az azokból előállított termékek kereskedelme Kelet-Európában, a honfoglalók halászatáról, illetve halfogyasztási szokásairól azonban eddig semmilyen adatunk nem volt.
Így a szerencsésen megfigyelt jászjákóhalmi lelet egy sor további kérdést és kutatási irányt vet fel a magyarok elődeinek kutatásával kapcsolatban. Érdemes lesz a jövőben megvizsgálni ennek fényében a korábbi hasonló leleteinket, hogy valóban rája bőréről van-e szó. A szablyák markolatának ilyen borítása úgy tűnik sokkal általánosabb lehetett, mint azt korábban gondoltuk, csak a vékony szervesanyag könnyen megsemmisült a földben. Végezetül pedig kutatás tárgya kell, hogy legyen a jövőben a halbőrök kereskedelméről szóló kora középkori írott források tüzetes áttekintése, mely a korabeli magyarok keleti kapcsolatrendszerét is új megvilágításba helyezheti.
Híreink
Átfogó, integrált rendszerben működő, EIM – kiterjesztett információs térmodellezés szolgáltatási technológiájának kifejlesztése
Kattintson a részletekért!
Ötszáz éves időutazás: így nézhettek ki a török hódítás előtti Magyar Királyság vidéki települései
Soha nem látott módon láthatjuk újra az ötszáz évvel ezelőtti magyar vidéket.
Magyar régészek tettek felfedezéseket Romulus és Remus városában
Gabii az ókori Róma keletre fekvő testvérvárosaként méltán híres az évezredes régészeti maradványairól.