Különleges leletek kerültek elő a Fajsz-kovácshalmi sírokból

Kiemelkedő leletanyag restaurálását végeztük, amelyet a Bács-Kiskun megyei Fajsz-kovácshalmi lelőhelyen tárt fel a kalocsai Viski Károly Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. A 10. századi temetőben összesen tizenegy sírt találtak. Az elhunytak mellé több esetben értékes tárgyi leleteket helyeztek. A leletanyag láthatóan jól illeszkedik a Kalocsai Sárköz 10. századi emlékanyagáról alkotott képbe.

Közel tucatnyi honfoglalás kori nyughelyet és leletanyagot tártak fel szakemberek a Fajsz melletti kovácshalmi lelőhelyen, és az anyag tanulmányozása már elkezdődött. A területen végzett munkálatok még 2018-ban kezdődtek, amikor egy helyi lakos tett bejelentést arról, hogy megállt az öntözőberendezése és a víz csontokat mosott a felszínre. A 10. századi temető első három sírja ekkor került elő a felszín alól: több közülük erősen bolygatott állapotban volt, és csak kevés maradt épen. A terület addig leginkább őskori lelőhelyként volt ismert a kutatók számára, ahol a szakemberek a neolit megtelepedésen kívül a réz-, bronz- és középkorból is találtak leleteket.

A temető feltárása csak 2021-ben folytatódott, amikor további nyolc sír került elő. A munkálatokat a kalocsai Viski Károly Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem végezte, a kiemelkedő leletanyag restaurálását pedig a Salisbury Régészeti Kft.

„A 11. sírban fekvő maturus korú (40–60 éves) nő mellkasán két sorban elhelyezkedő ezüst alapú ötvözetből készült, aranyozott árkolással díszített kerek veretek feküdtek. A veretek nagy száma, valamint elhelyezkedésük indokolta azt a döntést, hogy a váz mellkasi részét in situ emeljük ki, bontását pedig restaurátor szakember végezze el. A bontás során egyértelművé vált, hogy a veretek folytatólagosan övezték a ruha nyakának elülső részét. A vereteket nem egyesével, hanem a madarasi lelőhelyen megfigyeltekhez hasonló módon rögzítették a ruhára: bőr-textil kombinációjú alapszalagokhoz rögzítették magukat a vereteket, majd ezeket a szalagokat varrták a ruhára. A szalagok alapját egy-egy megsodort len alapú szövetcsík alkotta, amelyeket bőrrel tekertek körbe. Az így kialakított szalagok bár vaskosabbak voltak, ugyanakkor feltehetően nehezebben szakadhattak el, mint egy egyszerű bőrszalag. A veretsorok külön szalagokon helyezkedtek el, a bal váll felőli végüknél pedig sikerült megfigyelni olyan lezáró elemet, ami alapján a maradandó anyagból készült gomb hiányának ellenére is feltételezhetjük, hogy a ruha bal vállnál záródott” – mondta H. Szabó Krisztina.

A veretsor alatt a bőr-és len maradványokon túl selyemtöredékek kerültek elő. Az eddigi restaurálási vizsgálatok szerint ezek samit szövetnek bizonyultak. Ezt a fényűző és nehéz selyemszövetet a középkorban viselték, amely sávoly típusú szövésből, gyakran arany- vagy ezüstszálból készült. A megfigyelt viselettörténeti részletek pontos kora középkori párhuzamait a Kaukázus északi előterének régészeti hagyatékából ismerjük, amely megerősíteni látszik az általunk javasolt rekonstrukciót.

A fajszi temető az eddig előkerült tizenegy sírjából származó leletanyagával jól illeszkedik a Kalocsai Sárköz 10. századi emlékanyagáról alkotott képbe. A temető kutatottságának jelenlegi állása szerint a 10. század első kétharmadára keltezhetjük annak létrejöttét és használatát, amit a 11. sír embercsontanyagán végzett radiokarbon-vizsgálat eredménye is alátámaszt.