Hosszúkás koponyát találtunk a M100-as autóút feltárásánál

Szenzációs felfedezést tettünk. Az M100-as autóútfeltárása során, amely Esztergomot köti majd össze az M1-es autópályával. Az összesen 12 hektáros területen a szakemberek több korszak (neolitikum, bronzkor és késő avarkor) emlékeire bukkantak. A körülbelül kilencven feltárt sír között egy torzított koponyájú kislány örök nyughelyét is felfedeztük, a jó állapotban megőrzött maradványai mellett pedig több tárgyat is találtunk.

A Salisbury Régészeti Kft. munkatársai a Ferenczy Múzeumi Centrum megbízásából június elején két csapatban kezdték a munkálatokat a Fejér-megyei Mány település közelében. Hüse Asztrik és Száz Barbara vezetésével egy összesen 12 hektáros területet tártunk fel, a „Mány-Kígyós pataktól nyugatra” megnevezésű lelőhelyet. A szakembereink több korszak emlékeire bukkantak: egy neolitikus telepjelenségre, ami egy körárok, és ami szinte végigfut a teljes feltárási területen, míg a másik fele keleti irányban húzódik tovább. Munkatársaink emellett egy bronzkori település nyomait azonosították, amibe „pont belelóg” egy késő avarkori temető részlete, konkrétan annak északi része.

„Eddig mintegy 90 sírt tártunk fel a vizsgált területen, de az eddigiek alapján valószínűleg ennél végül többet is találunk. Nyugat–keleti tájolású sírokról van túlnyomó többségében szó, de elvétve akadt három-négy darab fordított, kelet–nyugat irányú temetkezés is. A sírmélység változó, így akad olyantemetkezés, amit a humuszolási szinten megtaláltunk, rengeteg viszont több mint két méter mélyen rejtőzött. Nagy többségében bolygatott sírokat találtunk, amiket az évszázadok során kiraboltak” – mondta el Szász Barbara, a Salisbury Régészeti Kft. régésze.

A legnagyobb szenzációt azonban egy torzított koponyájú kislány sírhelye jelenti. Nem kizárólag a hosszított fejformája, hanem a temetkezési hely épsége miatt is. A sírhelyet ugyanis csodával határos módon nem rabolták ki.

„A váz anatómai rendben feküdt egy körülbelül 70-80 centiméter széles és 170 centiméter mély gödörben. A sírban több leletet is felfedeztünk: a kislány feje fölött található edénymelléklet akkoriban általános temetkezési gyakorlatnak számított, ami a túlvilágra szánt ételt és italt tartalmazta. A térdnél egy szintén gyakori leletnek számító csontfésű kapott helyet, ami az elhunyt használati tárgya lehetett. A kislány nyakánál találtunk egy gyöngy nyakláncot, a medence tájékán egy nagyobb gyöngyöt, a lábszárai között pedig egy aranyozott bronzlemezt. Utóbbi az első aranyozott lelet a területen, máshol leginkább vaseszközök, köztük kések és fibulák rejtőztek, illetve egy-két helyen ezüst” – magyarázta Szász Barbara.

Feltűnő, hogy a kislány koponyáját igen erőteljesen torzították, ami viszont általános gyakorlatnak számított körülbelül kétezer éve. A hosszított fejforma kialakítását gyakran a hunokkal hozzák kapcsolatba, akik az ötödik században Keletről érkezve söpörtek végig a kontinensen, míg mások szerint a deformálás valószínűleg iráni eredetű szokás. Tény, hogy a kissé „földönkívüli-szerű” koponya világszerte számos kultúrában felfedezhető, így a születés után kötözéssel mesterségesen meghosszabbított fejforma többféle jelentéssel is bírhatott: egyes kutatások szerint a szépség és előkelő származás szimbóluma lehetett, miközben más tudósok szerint családi kapcsolatokat és előkelő származást is bizonyíthatta. Utóbbi alapján feltételezhető, hogy a deformált koponyájú kislány az elithez tartozott, de ezt majd a későbbi vizsgálatok bizonyíthatják be, míg az antropológiai vizsgálatok kiderítik az életkorát.

„Léteznek enyhe és erőteljes torzítási gyakorlatok, és ebben az esetben az utóbbinak lehetünk a tanúi. A deformálást a szülők már a csecsemő születésekor megkezdik és a két éves korig folytatják. Ebben az időszakban lehet ugyanis a nagyobb mértékben torzítani, formálni a koponyát. A kislány esetében a homloki régiót és a fejtetőt pólyálták be a kívánt fejforma elérése érdekében” – emelte ki munkatársunk a felfedezés kapcsán, hozzátéve, hogy nem ez azonban az első hosszított koponya Magyarországon.

A tárgyi leletek most bekerülnek a Salisbury Régészeti Kft Restaurátor Műhelyébe, ahol megtörténik a feldolgozásuk, ezután várhatóan a Szent István Király Múzeum gyűjteményét gyarapítják majd.