Ékszereket is eltemettek a feltárt női sírba Derecske közelében

Vaskori, illetve császárkori telep- és temetőrészleteket találtak a régészek Derecske település közelében. A szakemberek 71 népvándorláskori sírt is feltártak, amelyek közül az egyik női váz elhelyezkedésében és vélhetően korszakában is eltér a többitől. Emellett pedig pápaszemes gyöngyök, valamint gömbcsüngős arany fülbevaló is másfél ezer éve megbújt a sírokban.

A Hajdú-Bihar megyében található Derecske település közelében, 2016-ban, az M35 autópálya építésénél végeztünk régészeti feltárást. Az ásatás eredménye igen gazdagnak bizonyult, ugyanis több korszak temetkezésébe nyújtott bepillantást. Vaskori, császárkori telep- és temetőrészleteket, illetve még népvándorláskori sírokat is találtak.

Az időben legkorábbi leleteket, a vélhetően szkíta teleprészleteket, az ásatási terület déli részén sikerült feltárni, azonban mivel szinte állandóan víz borította, a talajvíz igen magas szintje miatt, így az egykori településből csupán három szegényes leletanyagú cölöpszerkezetes épületet tártak fel.

Két római kori temetkezés is előkerült, az egyikben egy kislány feküdt

A vaskori és népvándorláskori objektumok mellett a legnagyobb számban a császárkori szarmata népességhez köthető telepnyomok bukkantak fel, ennek bizonyítéka a talált kerámiatöredékek voltak. Továbbá két temetkezés maradványait is feltárták a régészek a kutatott térségben, az egyik észak-déli tájolású, körárokkal övezett aknasírban, egy háton fekvő kislány csontvázát találtak, míg a másik egy dél-északi tájolású sír, amiben egy férfi maradványait helyezték el. Mindkét esetben csekély a melléjük helyezett tárgyak száma, egyedül a férfi mellett talált vas lándzsahegy a kiemelkedő lelet. 

Népvándorlás kori temetőrészlet is előkerült, több mint 70 sírral

Jelentős felfedezésnek, az a 71 sírt számláló népvándorláskori temető mondható, amit a terület nyugati szélén tártak fel. Ezeket viszonylag szabályos sorba rendezték északnyugati irányba, oldalainál pedig árkok helyezkedtek el, amik nem egyértelműen a temetkezések határait jelöli, mivel vélhetően a szarmata teleprészlethez tartoznak. A sírmellékletek csekély száma részben a temetkezési szokásokkal, részben pedig azok bolygatottságával magyarázhatók.

Legnagyobb számban az egyszerű, bronzlemezből és -huzalból készült karikaékszerek, a késői típusú üveg, valamint fémlemezből préselt gyöngyök, gyöngycsüngős fülbevalók kerültek elő. Emellett pedig kerek, vagy négyzet alakú vascsatokat, illetve mindennapi használatra való kisebb késeket, tűzcsiholókat találtak. A temetőből szinte teljesen hiányoznak a fegyverek és a veretes övek, amikből mindössze egy-egy került elő, mint például egy indadíszes öntött bronz mellékszíjvég, valamint egy baltaféle.

Egy kiemelkedő női sír is előkerült, több ékszerrel

A kutatási terület déli részén, egy északkelet-délnyugat tájolású, sekély aknasírban meglepő felfedezést tettek a kutatók, ugyanis egy gazdagon felékszerezett fiatal nő temetkezését tárták fel, ami feltehetően nem a korábban talált sírok korából való. Ugyan a nyughelyet megbolygatták, hiszen a nő koponyája a medencecsonton feküdt, azonban ékszerei ennek ellenére is a sírban maradtak. Az elhunyt mindkét csuklóján egy-egy poncolt mintával díszített, öntött ezüst karperecet találtak, valamint a nyakcsigolyáknál pápaszemes gyöngyöket, illetve a bordarészen egy a Hérakleiosz bizánci császár korabeli átfúrt tremissis-t sikerült dokumentálni . Bal combcsontja mellé úgynevezett övcsüngős viselet elemeit helyezték el, egy ezüst lemezből hajlított tubust, orsógombot és egy öntött bronz hajtűt, mindezeket egy vastag S alakú öntött bronz szemekből álló lánchoz erősítve. 

A másik sír nem tért el a temetőrészlet rendjétől, szabályos helyet foglalt el abban. Az elhunyt bal combcsontja mellett vaskést találtak, valamint igazán érdekes leleteket: egy gömbcsüngős arany fülbevalópárt, valamint egy áttört díszű, feltehetően bizánci nyaklánc elemeit.

A két sír a régészek meglepetésére időrendben eltér a temetőrészlet többi sírjától, a kutatások alapján ugyanis a 7. század elejére tehetők, míg a korábban feltárt sírok inkább a 7-8. századra.

A lelőhely, így a temető leletanyaga is a restaurálás után további feldolgozásra visszakerült a debreceni Déri Múzeumba, amelynek során a megye hasonló korú lelőhelyeinek a segítségével összefüggésbe helyezhető a korszak kutatásában. Az, hogy hogyan lehetett két különböző korszakban, mégis azonos helyen temető, egyelőre nem egyértelmű, a múltban rejlő válaszokat továbbra is kutatják a régészek.