Ékszereket is eltemettek a feltárt női sírba Derecske közelében

Vaskori, illetve császárkori telep- és temetőrészleteket találtak a régészek Derecske település közelében. A szakemberek 71 népvándorláskori sírt is feltártak, amelyek közül az egyik női váz elhelyezkedésében és vélhetően korszakában is eltér a többitől. Emellett pedig pápaszemes gyöngyök, valamint gömbcsüngős arany fülbevaló is másfél ezer éve megbújt a sírokban.

A Hajdú-Bihar megyében található Derecske település közelében, 2016-ban, az M35 autópálya építésénél végeztünk régészeti feltárást. Az ásatás eredménye igen gazdagnak bizonyult, ugyanis több korszak temetkezésébe nyújtott bepillantást. Vaskori, császárkori telep- és temetőrészleteket, illetve még népvándorláskori sírokat is találtak.

Az időben legkorábbi leleteket, a vélhetően szkíta teleprészleteket, az ásatási terület déli részén sikerült feltárni, azonban mivel szinte állandóan víz borította, a talajvíz igen magas szintje miatt, így az egykori településből csupán három szegényes leletanyagú cölöpszerkezetes épületet tártak fel.

 

Két római kori temetkezés is előkerült, az egyikben egy kislány feküdt

A vaskori és népvándorláskori objektumok mellett a legnagyobb számban a császárkori szarmata népességhez köthető telepnyomok bukkantak fel, ennek bizonyítéka a talált kerámiatöredékek voltak. Továbbá két temetkezés maradványait is feltárták a régészek a kutatott térségben, az egyik észak-déli tájolású, körárokkal övezett aknasírban, egy háton fekvő kislány csontvázát találtak, míg a másik egy dél-északi tájolású sír, amiben egy férfi maradványait helyezték el. Mindkét esetben csekély a melléjük helyezett tárgyak száma, egyedül a férfi mellett talált vas lándzsahegy a kiemelkedő lelet. 

Népvándorlás kori temetőrészlet is előkerült, több mint 70 sírral

Jelentős felfedezésnek, az a 71 sírt számláló népvándorláskori temető mondható, amit a terület nyugati szélén tártak fel. Ezeket viszonylag szabályos sorba rendezték északnyugati irányba, oldalainál pedig árkok helyezkedtek el, amik nem egyértelműen a temetkezések határait jelöli, mivel vélhetően a szarmata teleprészlethez tartoznak. A sírmellékletek csekély száma részben a temetkezési szokásokkal, részben pedig azok bolygatottságával magyarázhatók.

Legnagyobb számban az egyszerű, bronzlemezből és -huzalból készült karikaékszerek, a késői típusú üveg, valamint fémlemezből préselt gyöngyök, gyöngycsüngős fülbevalók kerültek elő. Emellett pedig kerek, vagy négyzet alakú vascsatokat, illetve mindennapi használatra való kisebb késeket, tűzcsiholókat találtak. A temetőből szinte teljesen hiányoznak a fegyverek és a veretes övek, amikből mindössze egy-egy került elő, mint például egy indadíszes öntött bronz mellékszíjvég, valamint egy baltaféle.

 

Egy kiemelkedő női sír is előkerült, több ékszerrel

A kutatási terület déli részén, egy északkelet-délnyugat tájolású, sekély aknasírban meglepő felfedezést tettek a kutatók, ugyanis egy gazdagon felékszerezett fiatal nő temetkezését tárták fel, ami feltehetően nem a korábban talált sírok korából való. Ugyan a nyughelyet megbolygatták, hiszen a nő koponyája a medencecsonton feküdt, azonban ékszerei ennek ellenére is a sírban maradtak. Az elhunyt mindkét csuklóján egy-egy poncolt mintával díszített, öntött ezüst karperecet találtak, valamint a nyakcsigolyáknál pápaszemes gyöngyöket, illetve a bordarészen egy a Hérakleiosz bizánci császár korabeli átfúrt tremissis-t sikerült dokumentálni . Bal combcsontja mellé úgynevezett övcsüngős viselet elemeit helyezték el, egy ezüst lemezből hajlított tubust, orsógombot és egy öntött bronz hajtűt, mindezeket egy vastag S alakú öntött bronz szemekből álló lánchoz erősítve. 

A másik sír nem tért el a temetőrészlet rendjétől, szabályos helyet foglalt el abban. Az elhunyt bal combcsontja mellett vaskést találtak, valamint igazán érdekes leleteket: egy gömbcsüngős arany fülbevalópárt, valamint egy áttört díszű, feltehetően bizánci nyaklánc elemeit.

A két sír a régészek meglepetésére időrendben eltér a temetőrészlet többi sírjától, a kutatások alapján ugyanis a 7. század elejére tehetők, míg a korábban feltárt sírok inkább a 7-8. századra.

A lelőhely, így a temető leletanyaga is a restaurálás után további feldolgozásra visszakerült a debreceni Déri Múzeumba, amelynek során a megye hasonló korú lelőhelyeinek a segítségével összefüggésbe helyezhető a korszak kutatásában. Az, hogy hogyan lehetett két különböző korszakban, mégis azonos helyen temető, egyelőre nem egyértelmű, a múltban rejlő válaszokat továbbra is kutatják a régészek.

Lelőhely:

61768 Derecske, Hosszú-lapos

Feltáró intézmény:

Déri Múzeum

Ásatásvezető:

Berta Norbert (Salisbury Régészeti Kft.)

További híreink

Régészeink tárják fel egy német város rejtélyes múltját

Régészeink tárják fel egy német város rejtélyes múltját

Gronau múltjának új fejezetét ismerhetjük meg magyar régészek jóvoltából. Különleges régészeti lelőhelyet tárnak fel magyar régészek Németországban, ami segíthet egy történelmi puzzle kirakásában. Gronau városának északi határán hamarosan kezdődik egy új fejlesztési...

Besnyő falu virtuális rekonstrukciója

Besnyő falu virtuális rekonstrukciója

A mai Ercsi határában a Duna parton, a föld alatt találhatjuk a középkori Besnyő falu maradványait. A késő középkori település elrendezése, a központi utca, a házhelyek és a jobbágytelkek a légi felvételeken jól kivehetők, mert a török korban összeomlott házhelyek...

A töki templomrom dicső korában

A töki templomrom dicső korában

Középkori hadurak rajtaütései, nyilak és lándzsák zöreje, megvert és megsebesített közemberek panaszai révén keletkezett egykori iratok jóvoltából lehetőségünk adódik bepillantást nyerni abba, hogyan nézhettek ki a tökihez hasonló falusi templomok a középkori Magyar Királyságban.