Derecske, Nagymező-dűlő

Az M35 autópálya (II. ütem) 481. sz. főút – Berettyóújfalu közötti szakasz elnevezésű útberuházás (projekt kód: A035.04.) által érintett régészeti lelőhelyek területének teljes felületű, szükséges régészeti kutatása.

Az M35-ös autópálya építési munkálatai tették szükségessé a teljes felületű régészti feltárási munka végrehajtását a Derecske, Nagymező-dűlő nevű területen. A 2015. évi, a Forster Központ munkatársai által elvégzett próbafeltárásokat követve OBNR 69 SNR 69-től dokumentáltuk az objektumokat. A terület déli felétől északi irányba indulva kezdtük el felfedezni, feltárni a főpálya és a nyugati oldalon fekvő pihenőt.

A feltárt területen kora bronzkori (Makó) telepobjektumok és népvándorlás-kori (szarmata) telep- és temetőobjektumok kerültek elő. A temetkezések jellemzően a gyakran változó magasságú térszinek közül a magasabban lévőkön jelentek meg, ahol a humusz vastagsága esetenként a 30 cm-t is alig érte el. Az említett magasságváltozások, az esős időjárás és a magas talajvízállás miatt a lelőhely lehumuszolt területének bizonyos részei víz alá kerültek.

Nyugatról keleti irányba haladva végeztünk régészeti feltárást a lelőhely középső szakaszán a főpálya alapterületén és a tervezett úttest keleti oldalán fekvő pihenő területén. Ezután északi irányba folytattuk a lelőhely feltárását. A korábban feltárt területeket a gépi földmunkát biztosító vállalkozóval, a Déri Múzeum munkatársaival és a Megyei Kormányhivatallal egyeztetett formában a kivitelezési munkálatok elősegítése érdekében visszaadtuk.

A lelőhely déli területén, a vízjárta területeken fekvő objektumok feltárását a többszöri csapadékos, nedves időjárás miatt nem tudtuk teljes mértékben elvégezni annak ellenére sem, hogy folyamatosan szivattyúztunk a területen. Ezeknek az objektumoknak a dokumentálását és feltárását a metszetfalak megfigyeléséig végeztük el. A szeptember hónapban feltárt területen tovább folytatódik a korábban már megfigyelt szarmata településrészlet, mely keleti irányban ritkul. A lelőhely keleti részén, a keleti pihenőrész déli szegletében egy kisebb, 10-15 síros, feltehetően népvándorlás-kori temetőrészlet került elő. Az előkerült sírok mellékletei szegényesek, ez nehezíti pontosabb korszakolásukat.

A temetőrészlet feltárása során egy kisebb méretű (4-5 sírból álló) kora honfoglalás-kori temető került elő. A korábbi geofizikai vizsgálatok és a feltárás során végzett műszeres lelőhely és leletfelderítés során bizonyossá vált, hogy a megelőző feltárásra kijelölt területtől keleti irányba is folytatódnak a temetkezések. Ezek feltárása későbbi ásatások feladata lesz.

Ezen a területen egy sűrű, szarmata kori teleprészlet került elő, ettől északra pedig a korábbi geofizikai vizsgálatok által már kimutatott körárkos sírok. A körárkokon belül előkerülő sírok nagymértékben kiraboltak, több esetben 1,5 métert meghaladó mélységű gödrökön át bolygatták meg őket. A körárkok mind átmérőjükben mind mélységükben változatosak. Több esetben találtunk olyan, „magányosnak” tűnő sírokat, melyek körárkai még a geofizikával azonosíthatók voltak, azonban a területen végzett sekély humuszolás után sem voltak már a felületen megtalálhatók.

A temető és teleprészlet éles elválása jól megfigyelhető annak ellenére is, hogy a kettő között egy, a lelőhelyet ÉK-DNy irányban húzódó, az objektumokat részben metsző későbbi árok bolygatta meg.

November hónapban a lelőhely északi részén található körárkos temető eddig még fel nem tárt sírjait hoztuk felszínre. A sírok kifejezetten mélyek (közel 2-2,5 méter) voltak, és többségüket rablás bolygatta, ezért a vázak a legtöbb esetben hiányosan kerültek elő, mellékletet egy-két sír kivételével nem tudtunk megfigyelni.

A sírok régészeti kutatásának befejezése után a lelőhely terepi dokumentációjának ellenőrzése és az esetleges hiányosságok pótlása zajlott. 2016. november 09-én a lelőhely feltárása befejeződött.

 

 

Comments are closed