Besnyő falu virtuális rekonstrukciója

A mai Ercsi határában a Duna parton, a föld alatt találhatjuk a középkori Besnyő falu maradványait. A késő középkori település elrendezése, a központi utca, a házhelyek és a jobbágytelkek a légi felvételeken jól kivehetők, mert a török korban összeomlott házhelyek kisebb halmokat hagytak maguk után.

 Kutatási projektünkben a korszak falusi épületeire vonatkozó ismeretek összegyűjtése mellett munkacsoportunk résztvevőinek munkájára alapozva folytattunk további kutatásokat. A komplex vizsgálatok során drón felvételekből készült domborzatmodell készült, geofizikai mérésekkel egyértelműen be lett azonosítva a templom helye az azt körülvevő falakkal együtt, és helikopteres lézer szkennelés (LIDAR) során nagy részletességű pontfelhő állomány készült a területről.

Miután a Salisbury csapata egy olyan innováción dolgozik, mely komplex vizsgálati módszereken alapulva az építészetben használt BIM szabványok alkalmazásával egy digitális térmodellt hoz létre a műemlékekről és azok környezetéről – beleértve a nem látható, földalatti jelenségeket is – így nem kisebb dolgot vállaltunk fel, mint egy egész középkori falunak és környezetének rekonstrukciós megjelenítését, mintegy 100 hektár területen közel 50 változatosan kivitelezett épülettel és a település központjában lévő templommal.

A 14-15. században a lakóházak esetében éppen nagy átalakulást ment végbe. Megjelentek a többhelyiséges földfelszíni lakóházak, amelyek fokozatosan kiszorították a korábbi, részben földbe vájt veremházakat. Az átalakulás nem az egyik napról a másikra történt: a veremházak és a földfelszíni házak még hosszú időn keresztül léteztek egymás mellett. A kisfilmünkön látható, hogy ez a folyamat nagyrészt lezajlott.

A településeket általában a beltelkekkel együtt teljesen lekerítették, hogy a háztáji jószág ne kószáljon messze. A jobbágytelkek végén a kertek mögött folytatólagosan feküdtek a szántók, rétek, mezők, megközelítésükre a kertek alján mezőkapukat építettek, melyek a kerített falut a mezőbeli ugartól, legelőktől elválasztották.

Az ábrázolt rekonstrukció egy lehetséges megjelenítés, mely bepillantást próbál nyújtani arról, hogyan nézhettek ki a korabeli települések. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen a részünkről, mivel abból a szempontból egyedi, hogy területen a későbbi századokban nem folytattak szántó-vető tevékenységet, így a házhelyeket nem szántották szét, gyakorlatilag mindmáig érintetlen és feltáratlan az elpusztult falu. Emiatt szándékunkban áll régész- és építész hallgatók részvételével egy sokrétű együttműködés keretében feltárásokat is végezni a közeljövőben, melynek során részletesebb adatokat kaphatunk az épületek építési módjairól.

A munkacsoportunkban – a teljesség igénye nélkül – Bokor Erzsébet, Szabó Orsolya, Nagy László, Stibrányi Máté, Klembala Zsombor, Pethe Mihály és Fajka Szilárd munkája volt meghatározó.

Czene András, projektvezető régész