Aradványpuszta

Nyíradony – Aradványpuszta (81601) régészeti lelőhelyen, a 471. számú főút fejlesztése projekthez kapcsolódó régészeti megfigyelés közbeni bontómunkát végeztünk 2016.06.22-2016.07.01 között. Ennek során összesen 734 m² nagyságú területet tártunk fel, melyből 367 m2-en találtunk régészeti szempontból értékes régészeti leleteket.

A lelőhely Nyíradony – Tamásipuszta és Nyíradony – Aradványpuszta között félúton, a Szilas dűlő közepén, egy ÉNy-DK irányú dombon helyezkedik el a 471. számú főúttól nyugati irányban. Korábban egy helyszíni szemle (Bálint Mariann, 2012) egy terepbejárás (Kolozsi Barbara, 2014) és két adatgyűjtés (Nagy Emese Gyöngyvér, 2014; Reményi László, 2015) során szereztünk információt a lelőhelyről. Ezek alapján öt különböző régészeti korszakhoz kapcsolódó (neolitikum, rézkor, római kor, Avar kor, Árpád-kor) régészeti leletek kerültek elő.

A mostani régészeti feltárás a nyilvántartott lelőhely délkeleti szélét érintette. Itt a korábban kitűzött 1600 m2-nyi területből csupán 736 m2-t lehetett feltárni, mivel a régészeti megfigyelés közbeni bontómunkára kijelölt szakasz részben a jelenleg is működő főút és bicikli út alá esett. A feltárásra alkalmas területen a korábban kialakított vízelvezető árkot tudtuk tovább mélyíteni, itt az objektumok az árok aljától 40-50 cm mélységben jelentkeztek. A 22 előkerült jelenségből 7 temetkezés, 14 gödör volt, és 1 recens bozótégetés foltja. A temetkezések elhelyezkedése alapján a lelőhely területén egy népvándorlás korhoz tartozó, ÉK-DNy tájolású, nyújtott vázas rítusú, soros temető jelenlétével számolhatunk. A gödrök közül egy (OBNR 20, SNR 20) nagy mennyiségű kerámiát tartalmazott, melyek jellegük alapján a neolitikum középső szakaszára (AVK) datálták a jelenséget. A temetkezések közül egyet (OBNR 20 SNR 22) csak részben tudtunk kibontani, mert az oly mértékben terjedt ki a jelenlegi út nyomvonala alá, hogy kibontása nagymértékben veszélyeztette volna az út állékonyságát. Az objektumok közel egységesen oszlottak el a lelőhelyen, végig a feltárt sávban, kivétel ez alól az OBNR 20 SNR 20-as gödörtől északra elhelyezkedő domboldal területe ahol teljesen megszűnik az objektumok sorozata.

A feltárt területen viszonylag sok régészeti jelenség van, amelyek az őskorhoz és a népvándorlás korhoz köthetőek. A lelőhely intenzívebb részei feltehetőleg a korábban nyilvántartásba vett poligontól nyugatra eső területen helyezkedhetnek el, illetve az úttest által nem bolygatott keleti területeken is valószínűsíthetők még.

A lelőhely 471. számú főút fejlesztése által veszélyeztetett részének feltárását elvégeztük, a továbbiakban beruházás végrehajtása közbeni szakfelügyeletet javaslunk, különösképpen a további temetkezések várható előkerülése miatt.

Az ásatás befejezése után a területet visszaadtuk a Beruházónak, aki gondoskodik a feltárt felületek visszatemetéséről.

A feltárás munkatársai: Kocsis-Buruzs Gábor, Berta Norbert régészek, Nagy Márton régésztechnikus.

A geodéziai felmérést a Salisbury Régészeti Kft. végezte el.

A leletek az elsődleges feldolgozás alatt a Salisbury Régészeti Kft. Restaurátor Műhelyében kerülnek tárolásra. A leletanyag az elsődleges rekonstrukció után a Déri Múzeumban kerül végleges elhelyezésre.

 

 

Comments are closed