A honfoglaló magyarok nyomában: legemlékezetesebb feltárásaink

Egész évben számos érdekes és izgalmas honfoglalás kori leletet fedeznek fel szakembereink. A történelmi múltról mesélő tárgyak között találhatunk többek között lószerszámokat, ruhadíszeket, fegyvereket, ékszereket, de a mindennapi élet használati eszközeit is. A leginkább unikális leletnek azonban egy veretes tarsoly bizonyult, amely kiemelt társadalmi státuszról tanúskodik. Ráadásul minden egyes lelőhely fontos információkkal szolgál a honfoglaló magyarság és a korszak jobb megértéséhez. Most Berta Norbert régészünk segítségével összegyűjtöttük az eddigi legfigyelemfelkeltőbb felfedezéseinket.

Amikor a festést és a mintát is sikerült kimutatni a ruhadarabokon

Munkatársaink a Hajdú-Bihar megyei Derecske határában az M35 gyorsforgalmi út kivitelezéséhez kapcsolódó feltárásokat végezték 2016 szeptemberében, amely során egy kis sírszámú, 10. századra keltezhető temetőt tártak fel a Déri Múzeummal közreműködve.

„A három temetkezés a korszak temetkezéseibe teljes mértékben beleillik mind a temetkezési szokások, mind a viseleti elemek terén. Külön kiemelésre érdemes a 643. objektum, amelyben egy fiatal lány vázát tártuk fel” – mondta Berta Norbert.

A ruházatának több rétegét, tehát az alsó- és felsőruházatot, az övet és a lábbelit is különféle aranyozott, ezüstből öntött veretek díszítették. Ezek közül több darabon is sikerült a szakembereknek bőr- és textillenyomatokat megfigyelni, amelyek a fémtárgyakhoz korrodálva, fémsókkal átitatva maradhattak fent.

Kocsis-Buruzs Gábor feltárása során a maradványok között sikerült megmenteni és elkülöníteni több, vélhetően lenvászon- és selyemtöredéket. Utóbbiak között ritkaságszámba menően a festést és a mintát is sikerült kimutatni egyes darabokon.

Amikor teljesen unikális darabokra bukkantunk

A Ferenczy Múzeumi Centrummal közösen végzett feltárás során egy addig ismeretlen honfoglalás kori lelőhelyet sikerült feltárnunk 2022 elején Páty határában. Az itt rejtőző 77 sír közül a korszak legreprezentatívabb leleteit emelhetjük ki, köztük a lószerszámzatot, ruhadíszeket és fegyvereket felvonultató temetkezéseket. És még ezek közül is egyedülállók a 170. és a 184. sírok.

„Mind a két sírban a közösség és vélhetően a magyarság vezető rangú férfijai leltek végső nyughelyre. Erről tanúskodnak ugyanis a korszakban különben általános viseleti elemként használt tarsolyaikat borító nemesfémből készült díszítmények. Előbbi esetében egy teljesen unikális darabról beszélhetünk” – emelte ki Berta Norbert.

Hozzátette: a tarsoly fedelét merevítő lemezen nagyszámú áttört, növényi ornamentikát idéző, ónozott bronzveret kapott helyett. Régészeink szerint a korszak kutatásában eddig ismeretlen az áttörésekben helyet kapó aranyos rózsabogár kitinpáncélja, amely a (fél)drágakő- és üvegberakás helyett került a veretek mögé. Major Péter feltárása során rangjában hozzá hasonló férfi nyugodott a 184. sírban, egy ezüstlemezzel borított tarsollyal az oldalán.

Mindkét tárgy a méltóságjelvények közé sorolandó, amelyek viselőjük kiemelt társadalmi státuszát jelezték.

Amikor ruházat, fegyverek és ékszerek kerültek elő

A korszak temetőihez hasonlóan a leletek széles spektrumát sikerült már feltárnunk. Kutatóink női és a férfi sírokat egyaránt találtak, amelyekből a ruházat általánosnak mondható elemei kerültek napvilágra:

• veretekkel díszített alsóruházat (ing),
• veretekkel díszített felsőruházat (kaftán),
• övek,
• lábbelik.

Az ékszerek terén a köznépi sírokban általánosan előforduló karikaékszerek, fülbevalók, gyöngyök, ritkábban gyűrűk fordulnak elő. Ahogy azt szakembereink tapasztalták, az elhunytak mellé gyakran kerülnek a mindennapi élet használati tárgyai, köztük kések és tűzkészségek is.

Kutatásaink megerősítették, hogy a honfoglaló magyarok körében a részleges lovas temetkezés is bevett szokásnak tekinthető. Ám fegyverek terén is számos leletet találtunk: a reflexíj a hozzá tartozó nyilakkal a tegezben (ezekből az íj markolatcsontjai, a nyílhegyek és a tegez fém merevítései azok, amelyeket meg lehet figyelni) és a szablya számít általánosnak.

Látjuk azonban, hogy ezek mellett ritkaságszámba menően előfordulhatnak egyéb leletek is. A pátyi temető két kiemelt férfisírjában feltárt nemesfémekkel díszített tarsolyok például igen ritkák, hiszen méltóságjelvénynek számítanak. Érdekesség, hogy lemezzel díszített példányból 27-et, veretesből pedig mindössze 9-et ismerünk az egész Kárpát-medencéből.

Amikor hozzá tudunk tenni a magyarság történelméhez

Bebizonyosodott, hogy minden egyes lelőhely fontos információkkal szolgálhat a honfoglaló magyarság és a korszakkal kapcsolatos kutatás számára. Jelentős adalékokat ad az adott korszak népességének a szállásterületéről, társadalmi berendezkedéséről és annak változásairól, egy-egy tárgytípus kronológiájáról, de a kereskedelmi kapcsolatokról is.

„A korabeli kereskedelmi hálózatok működésére egy remek példával szolgált a derecskei temető, ahol a feltárás és a szakszerű textilrestaurátori munka eredményeként olyan maradványokat konzerváltunk, amelyek analógiái a Mediterráneum keleti részén, valamint a Kaukázus vidékén kerültek elő” – hangsúlyozta Berta Norbert.

Ne feledjük: ahogy arra a szakember emlékeztet, a 10. század során alapvető fontosságú változásokon ment keresztül a magyarság. A 800-as évek végén keletről beköltöző népként egy politikailag légüres térként tekinthető Kárpát-medencébe érkeztek meg, ahol a korábbi Avar Kaganátus területén telepedtek meg. A század végére mind a köznép, mind pedig a vezető réteg, a törzsi arisztokrácia és annak a fegyveres kísérete átalakult a megváltozott viszonyokhoz igazodva.

„A beköltöző, keleti hagyományokra támaszkodó vezető réteg szállásterülete elsőként a Felső-Tisza-vidéken figyelhető meg, erre utalnak az ottani temetők. A század második felében azonban a nyugatra indított zsákmányszerző hadjáratok katonai vereségek miatti lezárását követően beindultak azok a folyamatok, amelyek a kereszténység felvételéhez és a királyság megalakulásához vezettek. Ennek egyik pontjaként került át a fejedelmi udvar, és ezzel együtt a vezető réteg bizonyos tagjainak szállásterülete az ország középső részére” – emlékeztetett Berta Norbert.

Ennek a folyamatnak a részét képezi a leletanyag átalakulása is: a beköltöző generáció hagyományai idővel kikoptak, tárgytípusai lecserélődtek, a fejedelmi kíséret tagjainak reflexíjai és szablyái helyére nyugati típusú, kétélű kardok kerültek. A korábban már említett pátyi temető, és az abban feltárt két férfi sírja ennek a változásnak a lenyomata. Az általunk kutatott temetőben így egy leáldozóban lévő korszak utolsó tagjai nyugodhattak – ennek tisztázására azonban további, természettudományos vizsgálatok adhatnak majd pontos válaszokat.