SCHWECHAT – ALANOVAPLATZ

Kutatóink egy csoportja városi feltárást végzett a közelmúltban Bécs közelében, ennek során Schwechatban megtaláltuk a 3-4. századi római lovassági tábor falát. Mivel már egy évszázada nem ástak itt (utoljára 1910. és 1927. között dolgoztak ezen a területen osztrák tudósok), szakembereinknek több szempontból is óriási kihívást jelentett a feladat, és számos nehézséggel kellett megbirkózniuk az ásatás során.

2016. június 22. és október 31. között végeztünk ásatást Schwechat Alanovaplatz 2 szám alatt, két újabb lakótömb építési területén. Kutatástörténeti adatok alapján várható volt, hogy az 1500 négyzetméteres beépítés érinteni fogja a római kori Ala Nova lovassági tábor délkeleti védműveit, a via principalist és a retentura északkeleti szögletét.

A délkeleti erődfalból csak az alapozást sikerült dokumentálni a 4. szektorban, körülbelül húsz méteres szakaszon. A szögletes alapozási árkot három kutatóárokkal vágtuk át, melyekben jól megfigyelhető volt az E. Nowotny (1911) és J. Ableidinger (1929) által leírt, fehér, meszes habarcsba rakott, kőtörmelékes falszövet. Az alaptest szélessége a déli kutatóárokban 1,45 m, az északiban 1, 60 m volt. Minden jel arra utalt, hogy a porta principalis dextra déli saroktornyához közeli falszakasz alapozását találtuk meg. A faltól néhány méterre délkeletre előkerült a védműárok (fossa) széle is. Az északi átvágás során megtaláltuk a vallum árokba borult, törtköves omladékát.

 

A leletanyag összetétele mindegyik gödörhorizontban eltért a polgári településekétől. Csak tizenöt-húsz százaléka volt kerámia, több mint fele az állatcsont. Régészeink három hulladékgödörben találtak teljes ló és szarvasmarha csontvázat. A cserepek között nagyon kevés volt 2. századi, vagy 3. század elejére keltezhető pannoniai fazekas termék (pl. Glanztonware), kevés a távolabbról importált áru és terra sigillata töredék is. Viszont gyakori lelet volt a vöröses, vörösesbarna bevonattal ellátott mortarium-töredék. A fémek voltak a legváltozatosabbak: vas lándzsahegyek, kulcsok, késpengék, horgok, bronzból övveretek, több térdfibula. Szintén ritka volt az éremlelet és elenyészően kevés az üveg.

 

Három méteres mélységben Probus császár (Kr. u. 276-282) antoninianusa került elő, egy és két méter között pedig több a Constantinus család pénzei közül. Az egyik fűtőcsatorna sárga, löszös kötőanyagában Constantinus császár kisbronzát találtuk meg.

 

Mint ahogy arról az ásatást vezető régész, Hable Tibor beszámolt, a tábor parancsnoki helyiségének T formájú fűtőcsatornája a délnyugati falhoz volt illesztve közvetlenül a falsarokban. Az elágazások belső falazatát löszbe rakott tegulák alkották. Az északkeleti irányú főcsatorna élére állított tetőfedő cserepekből és építőtéglákból (lateres) készült. Betöltésében több üreges idomtégla (tubus) is hevert. A fűtőcsatornát 8 -10 cm vastagságú terrazzo padló fedte; ennek felületén, vagy töredezett felületébe taposva több Constantinus-kori érmét találtak. A barakk területén és környezetében feltárt legkésőbbi ókori objektumok csak hulladékgödrök voltak. Egyikből világosszürke, besimított vonalakkal díszített amfora került elő.

Az utolsó római kori települési horizontot két kisebb, cölöpszerkezetes, mélyített aljú ház és egy hulladékgödör alkotta. Az egyik kunyhó északnyugati szélén kövekkel körülrakott, kavicsalapozású tűzhelyet tártunk fel. Mindkét „gödörház” tűzvészben pusztult el. A cölöplyukak pereme és helyenként a földpadló is erősen átégett. Kerámialeleteik a dunai provinciák legkésőbbi fazekas termékeit reprezentálták: például sötétszürke korsó nyaktöredéke fényes, behúzott, függőleges sávokkal; bevonat nélküli fazéktöredékek, sötét égési foltokkal; világosszürke orsókarika. A déli épület melletti humuszrétegből előkerült csont fésű az 5. századi untersiebenbrunni kincsfésűre emlékeztet.

A dokumentáció jelenleg feldolgozás alatt áll. Az ásatás teljes leletanyagát 2016. november 7-én a Museum Carnuntinum hainburgi raktárába szállítottuk.

Comments are closed