Hatalmas szarmata település Albertirsa mellett

 

A Salisbury Kft. régészei Albertirsa mellett 2016 szeptembere és novembere között végeztek megelőző feltárásokat, ahol nagy kiterjedésű szarmata település maradványait fedezték fel.

A lelőhely objektumai, egy kora bronzkori (a Makó kultúrához tatozó) gödör kivételével a szarmata népcsoporthoz köthetők. A feltárás során egy hosszú életű település és az ahhoz tartozó temető részlete került elő.
A 2-3. századi sírokat a feltehetőleg ugyancsak szarmata következő generációk kíméletlenül kirabolták, feldúlták; minden bizonnyal akkor, amikor a település egy későbbi szakaszában kiterjedt és ráhúzódott a korábbi temetőre. A sírok között 5. századi telepobjektumok kerültek elő.
A sírok derék tájon és a betöltésből származó éremleletei alapján a temetőt a 2. század végére illetve a 3. századra keltezik. A kevés fémlelet közül kiemelkedik egy ónozott bronz tükör és egy bronz lemezes övcsat. A sírokban nemre való tekintet nélkül a viselet részeiként kisméretű vaskéseket, bronz ruhakapcsoló tűket (fibulákat), övcsatokat találtak. A női sírokból kettős kúpos orsógombok (gyakran félbe törve), üvegpasztából és mészkőből készített gyöngyök, a férfi sírokból lándzsahegy, díszesebb övcsat és római importedények kerültek elő. A római importból származó kisméretű csuprok, korsók mellett egy kónikus testű, talpgyűrűs Drag. 33. típusú Terra sigillata csészét is találtak. Ez utóbbi szintén a 2-3. századi keltezést erősíti.
Fűköh Dániel ásatásvezető régész szerint a település 3. századi része a lelőhely keleti felén helyezkedik el, az 5. századi objektumok a nyugati részen húzódnak.

„Sajnos az ásatás csak a település szélét érintette, ezért a feltárt telepobjektumok nagy része tároló illetve hulladék gödör. Lakóépületet összesen négyet tártunk fel. Ezek félig földbe ásott, négyszögletes, 10-12 négyzetméteres, döngölt vagy paticsfalú, oszlopszerkezetes épületek voltak, minden bizonnyal a népi építkezésből ismert ágasfás, szelemenes tetőszerkezettel. A házakban kisméretű, kerek kemencéket találtunk, melyek fűtésre illetve sütésre szolgáltak. A telepobjektumok közül kiemelten érdekesek a több, füzérszerűen elhelyezkedő, hosszúkás gödrökből álló, erősen égett betöltésű objektumcsoportok. A gödröket alagútszerűen kifúrt, vörösre kiégett tüzelő helyek kötik össze. Ezeket edényszárítóként, füstölő, illetve aszaló veremként azonosítottuk.”

A település szélén több edényégető kemencét is találtak a hozzájuk tartozó, félig földbe mélyített műhelyekkel együtt.
Ezek a kemencék a házakban találtakhoz hasonló, kerek alakú, kupolás szerkezetű agyagkemencék voltak. A kerámiaégető kemencéket a házi tűzhelyeknél nagyobbra építették, és alapozásukba összetört kerámia edények darabjait helyezték.

A telepobjektumokból előkerült nagymennyiségű kerámia anyag alapján jól elkülöníthetők a korai és a késői fázishoz tartozó objektumok. Az 5. századi kerámia anyagból hiányzik a római import és a római korsók helyi utánzatai, megjelennek viszont a bepecsételt díszű fazekak és a magasan fényezett, besimított díszes sötétszürke nagyméretű tárolóedények.

 

 

 

 

Comments are closed